Mesék : Márkus Katalin: A hiszékeny szamár |
Márkus Katalin: A hiszékeny szamár
2011.07.27. 23:28
Egy udvarban élt a szamár és a ló.
A szamár irigyelte a lovat, amiért magasabb volt, mint ő.
- Nincs igazság a földön - panaszkodott a lónak.
- Miért? - kérdezte a ló.
- Azért, mert te magasabbra nőttél, mint én - felelte a szamár.
- Ó, hát ezen könnyen lehet segíteni - nevetett a ló.
Legközelebb, ha esik az eső, álljál ki az udvar közepére.
Az esőtől majd te is nagyra fogsz nőni, mint én.
- Te is így nőttél meg? - kérdezte a szamár.
- Így bizony, mondta a ló és gyorsan odébb állt.
Ezek után a szamár nagyon várta már az esőt.
Amikor aztán végre esni kezdett, kiállt az udvar közepére.
A zuhogó esőtől teljesen átázott a szőre, de nem bánta.
Fázott, vacogott és közben arra gondolt: most én is magas leszek, mint a ló.
Amikor elállt az eső és kisütött a nap, alig várta, hogy találkozzon a lóval.
De a találkozás, csalódást okozott neki.
Hiába nyújtogatta a nyakát, nem nőtt még egy fél centit sem az esőtől.
Ráadásul a ló kicsúfolta: buta vagy szamár, nagyon buta.
- Tudhattad volna, hogy az esőtől csak a fű nő meg nagyra.
Mert amióta a világ a világ, a szamár mindig kisebb volt a lónál, és az is marad!
Majd sarkon fordult, és vidáman elvágtatott.
A szamár meg búsan lógatta fejét, és szemeiből hatalmas könnycseppek potyogtak.
|