Egy udvarban élt a szamár és a ló.

A szamár irigyelte a lovat, amiért magasabb volt, mint ő.

- Nincs igazság a földön - panaszkodott a lónak.

- Miért? - kérdezte a ló.

- Azért, mert te magasabbra nőttél, mint én - felelte a szamár.

- Ó, hát ezen könnyen lehet segíteni - nevetett a ló.

Legközelebb, ha esik az eső, álljál ki az udvar közepére.

Az esőtől majd te is nagyra fogsz nőni, mint én.

- Te is így nőttél meg? - kérdezte a szamár.

- Így bizony, mondta a ló és gyorsan odébb állt.

Ezek után a szamár nagyon várta már az esőt.

Amikor aztán végre esni kezdett, kiállt az udvar közepére.

A zuhogó esőtől teljesen átázott a szőre, de nem bánta.

Fázott, vacogott és közben arra gondolt: most én is magas leszek, mint a ló.

Amikor elállt az eső és kisütött a nap, alig várta, hogy találkozzon a lóval.

De a találkozás, csalódást okozott neki.

Hiába nyújtogatta a nyakát, nem nőtt még egy fél centit sem az esőtől.

Ráadásul a ló kicsúfolta: buta vagy szamár, nagyon buta.

- Tudhattad volna, hogy az esőtől csak a fű nő meg nagyra.

Mert amióta a világ a világ, a szamár mindig kisebb volt a lónál, és az is marad!

Majd sarkon fordult, és vidáman elvágtatott.

A szamár meg búsan lógatta fejét, és szemeiből hatalmas könnycseppek potyogtak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés